B?rödb?l született
verejték cseppjeid hada,
csigolyáid dombján
gurulni kezdett
tested törékeny
nedv-gyöngysora,
Egyre hízva,n?ttön n?tt
míg künn a langy es?
halkan csöpörgött,
Végig kúszott gerinceden,
Derekad ölében megült
s tóvá duzzadt a sok
kis csöpp,
Útja alatt felitta illatod,színed,
Burkába zárva hömpölygött
fájdalmad,ízed,örömöd,
S fényét felém csillantva
szelíden könyörgött:
-Ne hagyd,hogy ily
rútul vesszen
mit mámorotok szült,
Szebb halálra vágyom,
hát ölj meg engem..-,
Oly szépen kérlelt,
Megszántam ?t,
-Voltam mirhád,tömjéned,
Legyek halálod,
Ölel? Temet?d-
S fölébe hajolva
csókba forrt össze ajkam,
meg az a csöpp,
remeg? gyöngy.
