Lassan és biztosan – én már szinte semmin sem csodálkozom.
Manapság a vel?s, régi népi bölcsességek sorban válnak semmissé.
Kezd?dött a „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”… szólással.
Mert politikusaink és celebeink szép mosollyal és ragyavastag b?rrel takart arccal vették át egymás felett az „aláfújó szél” szerepét. S angyali mosollyal nyilatkoznak: Nem, mi nem bántjuk egymást. Reklámozzuk a másikat!
Le vagyok maradva. Mert EZ a magyrázat nekem soha nem jutott volna eszembe, hisz’ már azt a mondást is kezdi a feledés homálya eltakarni, hogy legjobb védekezés a támadás!
Aztán itt s ezzel ki is kinyiffant a „Hazug embert el?bb utolérni, mint a sánta kutyát” kezdet? bölcselet.
Mert kis honunkban már csak a sánta kutya után érdemes szaladgálni, abból olyan kevés van, mint a nem létez? „fehér holló”-ból.
A hazug emberbe meg belebotlunk úton-útfélen, kényelmes sétálgatások közepette.
És ma újabb, több száz éves megfigyelésen alapuló népi, tézis érték? megállapítás „hunyt el”.
Séta az es?ben. A szokásos felállás: kutyám és én téblábolunk a vizes f?ben a szemerkél? es?t?l ázottan-áztatva. Pár perc, s csatlakozik hozzánk régi ismer?sünk, egy kis spaniel. A gazdi nevét nem tudom, de az kit érdekel, ha kutya van?!
Meg-megállva andalgunk a tóparti réten, mikor levágódik elénk néhány, er?sen elázott tollazatú varjú.
Egy szalad oldalazva el?re, cs?rében egy pici, pudvás dió… a többi meg?!
– Rá-Rá-hajrá! Ne engedd, keríts be! Gáncsold el!
Üsd vágd, a fejit meg a szemit! Az annnyaszemit, fiúk, ott el?l, állítsa meg már valakiiii!!
– Éktelen a károgásuk- mondja a spaniel gazdia.
A varjút utolérte a többi. És bizony, Feleim, lássatok csudát, oda lett a következ? régi bölcsesség!
Mert bizony olyan „szemvájásba” keveredtek, hogy még az ebeink is fenékre csüccsentek az ámulattól!
Summa summarum: a leger?sebb elvette azt a vacak diócskát, a többi meg ott maradt hoppon, vérz? fejjel, szem s cs?rszéllel.
Hiába, már az állatok sem a régiek.
Kezdenek olyan „emberien” viselkedni..
No, a mai naptól kezdve kihúztam a bölcsességek közül a: „Holló a hollónak nem vájja ki a szemét” .
Viszont a „Homo homini lupus” – Ember embernek farkasa – az élbolyból lassan az els? helyre kerül.
Igaz, nem is magyar népi bölcselet.
Külföldi, és mint ilyennek, protekciója van mindenhol, mindenkor, minden id?ben és helyzetben!
Plusz Post.script: 499Layos még dünnyögött valami olyasmit, hogy tán csak nem, de még megérjük(?), hogy a „te hülye állat! ” érzelemnyílvánítás „te hülye ember” -ré módosul.
Ezért, eme hozzászólás fényében… én szóltam. Úgyhogy: „mosom kezeimet”.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.22. @ 16:21 :: Szögedi Judit
