Maczkó Edit : Mama

“Hatalmas masni göndör hajamban
érzem még rajta kezed illatát.
Szegények voltunk, jól tudom
mondd, mib?l vetted ezt a szép ruhát?”

Egy megfakult képet nézek
magam mellett érezlek Mama.
A képr?l egy kicsi lány néz vissza
de szép is voltam valaha!

 

Maréknyi hajam szikrázó Nap
vakító, selymes tünemény.
Rémült arcocskám olyan bársonyos
Mama… ilyen voltam én?

 

Hatalmas masni göndör hajamban
érzem még rajta kezed illatát.
Szegények voltunk, jól tudom
mondd, mib?l vetted ezt a szép ruhát?

 

Majd’ ötvenéves a kép
nem fogott rajta az id?, Mama.
De te elmentél t?lem
több mint húsz éve nem jösz haza.

 

Szikrázó hajam ?szbe vegyül
gy?lnek fölöttem kormos fellegek.
Mióta itt hagytál, semmim nincsen
csak a toldozott emlék, mit kergetek.

 

Nekem nincs kihez mennem
nem vár senki gyermekként haza.
Nem búcsúztál, úgy hagytál el.
Miért nem vigyázol rám, Mama?

Legutóbb szerkesztette - Maczkó Edit
Szerző Maczkó Edit 23 Írás
Ötvenen pont öttel vagyok túl. Mikor ötven lettem egy kötettel ajándékozott meg a sorsom és én önmagam és akiket szeretek. Majd mikor ötvenkettő lettem egy CD-m is megjelent megzenésített versekkel. Szerzőtársam Karády István. Azóta különböző irodalmi oldalakon bolyongok hol jó, hol pedig nehéz szívvel. Szeretem, ha szeretnek, szeretem ha elfogadnak, de ...nem mindenáron.