Ez a századik versem , itt a Toronyban
Ablakom alatt szálanként hordta össze
a fészket, láttam, hogy figyelte közbe,
f?ben, vagy a régi, száraz gallyrakáson
nem várja-e veszély, s a kis tisztáson
vizet kortyolt egy lépésnyomnyi gödörbe’
félrebillent fejjel pislogott körbe,
kerül? úton, mintha más dolga volna
repült vissza a kiszemelt bokorra.
Szabályos körökben ott vékony ágacska,
hangaszál, tollpihe összeragasztva
emelkedett, a kell? mélység mértanát
mozdulatsorokban örökíti át
a gének ritmusa. Nem látta, hogy lesem
míg pihéivel bélelte csendesen
a fészket, s aztán egy bels? vezényszóra
felkuporgott a madárbölcs? trónra…
2009 november
Legutóbbi módosítás: 2009.11.19. @ 09:50 :: Koosán Ildikó
