Kőmüves Klára : A nagy titok

 

Hét éves lehettem, amikor saját szobát akartam,

mert szülők közötti fészkem már lelaktam,

meg aztán mindig átaludtam a lényeget,

anyám felöltözve figyelte ébredésemet.

A kíváncsiságtól naphosszat dühöngtem,

tudtam, valamit eltitkol a hajnal.

Volt még egy éjszakai titok is,

de az mindig elnyelődött a sötét szobában,

Jaj, azért, hogy láthassam egyszer,

mennyit hánykolódtam!

Soha nem volt szerencsém.

Üresen teregette ki mindig,

pedig, ha melltartó – gondoltam –

néha bele kell tennie a mellét.

Egyszer aztán megpillantottam rajta

és nagyon csalódott voltam.

Soha nem mondta senki: A mellet, ahhoz,

hogy tartóba tegyék, nem is kell levenni.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.11.16. @ 12:44 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 685 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))