Gyarló az Ember,
s nem vagyok kivétel én sem –
Hiába küzdök ellene,
ha jobbik énemet
legy?zi néha léha társa!
Nem hallgathatok hát az értelem szavára,
hisz’ elnémítják a csúf kisördögök,
mik belém bújnak olykor –
tiltásom dacára…
Hagyjatok magamra
goromba, öntelt ösztönök!
És tisztuljak meg végre önmagamtól,
lehessek holnaptól, ki él ugyan,
de visszaélni nem fog soha többé…
– az, ki szeret, becsül, nem csak vét örökké,
s ha szembesül magával egykor –
hibáit átjavítja majd az égi lektor…
