Bonifert Ádám : Ugye jó volt?

Nyomtatás

Béla: Bújj csak, bújj csak…
Edit: Ölelj át szorosan, olyan jól esik. Most valahogy pihegnem kell…

B:    Pihegj csak. Én megpróbálom a másik kezemmel elérni a cigit és rágyújtani.

E:    Rágyújtani? Muszáj? Mindjárt a csók után?

B:    Jaj, hiszen ha akkor esik a legjobban.

E:    Várj még egy kicsit, édesem. Beszélgessünk inkább. Ugye jó volt?

B:    Persze, hogy jó volt. Jó szokott lenni.

E:    Ne így, mint aki azt mondja, hogy a húslevesed jó szokott lenni.

B:    Na, jó, egy kicsit még várhat az a cigi. Akkor előbb mondd meg te, hogy milyen volt?

E:    Csodás volt, csodás vagy, te mester. És neked is jó volt, ugye?

B:    Nekem is jó volt.

E:    Ez így nem elég, részletezd egy kicsit, bővebben.

B:    Úgy, ahogy a vicc mondja, hogy jó volt, de ha bővebben mondom, akkor nem volt jó?…

E:    Te, ne legyél pimasz! Úgy részletezd, ahogy tényleg érezted. Bontsd ki az érzéseidet.

B:    Elfáradtam.

E:    Ennyi? Elfáradni a favágásban is lehet.

B:    Úgy! Szóval olyan mechanikus volt az egész, mint a favágás? Köszönöm a nyílt beszédet!

E:    Ne butáskodj, nem így értettem. Csak szeretném tudni, hogy mit érzel így, utána, ott belül?

B:    Akkor, amikor már újra kapok levegőt?

E:    Emelkedj már egy kicsit a fellegek fölé! Ne ragadj le úgy, mintha neked a szerelmeskedés csak fizikai teherpróba lenne. Szárnyalj, repülj, mint a madár!

B:    Melyik madár?

E:    Mindegy, csak olyan, amelyik fel tud emelkedni a szürkeségből a fények felé.

B:    De mégis melyik madár? Csak nem a gólya?

E:    Jaj nem, inkább a fecskemadár.

B:    Amelyiknek olyan villásfarka van?

E:    Ezt most miért kérdezed?

B:    Mert érzem, hogy ebben valami rejtett bírálat húzódik meg. Persze, hiszen nekem nincs villásfarkam.

E:    Nem vagy normális! Miket magyarázol bele a szavaimba!

B:    Szóval normális sem vagyok? Olyan férfi (férfi? ugyan, szerinted talán nem is az!), aki mechanikusan szeretkezik, villásfarka nincs, nem tud emelkedni és nem művész, hanem iparos a szakmában…

E:    Azt mondtam rád, hogy mester!

B:    Persze, az iparosokat sokszor így szólítják.

E:    Ja, persze, ti férfiak azt valljátok a szerelmi játékok terén is, hogy „Csak hódolat illet meg, nem bírálat”.

B:    Na végre, kimondtad, hogy inkább bírálnál!

E:    Ó, te mimóza. Én törekszem költői kifejezésekre, te meg olyan prózai vagy! Hát mit mondjak, hogy abbahagyd a sértett pózt?

B:    Pózt?  Hiszen éppen te kedveled a különböz? pózokat…

E:    Piszok vagy, Béla! De ne veszekedjünk! Jó volt, talán neked is jól esett, pihenjünk még egy kicsit, aztán jó éjszakát.

B:    Hú, de nagyon szabadulni akarsz! Látom, mindenáron végét akarod vetni az eseménynek!

E:    De nem, csak azt hittem…

B:    Azt hitted? Amikor még mindig nem mondtad el, hogy milyen volt?

E:    Én elmondtam már, de megismétlem, hogy csodás! És neked?…Ugye, neked is jó volt?

B:    Bevallom, nekem van egy kis hiányérzetem!

E:    Na látod, végre hogy kibökted. Mondd, ne kímélj, legyél végre nyílt és őszinte. Mi az?

B:    Még mindig nem tudtam rágyújtani arra a finom cigarettára….

E:    Gyújts rá, gyújts rá, te élvezethalmozó! De előbb még egy apróságot mondj meg, légy szíves.

B:    Megmondom. Mire vagy kíváncsi?

E:    Mondd, Béla, ugye jó volt?….

(…és mindketten elégedetten mosolyognak magukban…)