…mint ki csukott ajtón át
akar bejutni a házba,
s a lehetetlen-lehet?
gondolata hozza lázba,
megáll s nézi elmélázva
hátha kis rést találna
bár holmi apró rés
nem is segíthet rajta
– ezt józan esze tudja –
hisz nincsen ködb?l…
fényb?l…t?n? légb?l…
tömör anyag – az is marad,
de mégis fogvatartja
e kifordított gondolat
ha találna egy repedést
a szilárd fa felületén,
s minden akaratát
sóváran egybegy?jtené,
szemét lehunyva minden
kételyét lek?zdve – hopp
– már benn is van a házba’
s csendben, nagyon vigyázva
lekuporodik szíved szegletén –
– közelségedre, figyelmedre,
pont így vágyom én…
