Böröczki Mihály - Mityka : Apám borotválkozása

Nyomtatás

A szíj, az ajtó szögére akasztva,

úgy lógott, mintha nem is volna haszna,

de bizony feszült, fényült reggelente,

ha apám féltett borotváját fente,

a bal húzott, a jobb kéz ívbe-szögbe,

föl-le mozgatta élre ösztönözve,

s hogy meggyőződjön kés, szíj igazáról,

egy szálat tépett akkor dús hajából,

és megcsippentve, ablak felé tartva,

megelégedve nyeste két darabra,

majd jött a pamacs, s bármiféle szappan,

ha nem is táncolt könnyű léptű habban,

de annyit húzta-vonta, nyűve tőre,

hogy rápuhult a kedvére a bőre,

aztán a kéz, meg ahogyan az ujjak,

a tokja csuklott pengevégre nyúltak,

s a mozdulatok, föl-le, jobbra-balra,

majd újra szíj, s a penge kezdett dalba,

s a tálba mosott sörte ott a végén,

majd kézsimítás arca minden élén,

s míg rendet rakott, bevégezve készre,

még látszott rajt a tükör nevetése.