Böröczki Mihály - Mityka : Apám borotválkozása

A szíj, az ajtó szögére akasztva,

úgy lógott, mintha nem is volna haszna,

de bizony feszült, fényült reggelente,

ha apám féltett borotváját fente,

a bal húzott, a jobb kéz ívbe-szögbe,

föl-le mozgatta élre ösztönözve,

s hogy meggyőződjön kés, szíj igazáról,

egy szálat tépett akkor dús hajából,

és megcsippentve, ablak felé tartva,

megelégedve nyeste két darabra,

majd jött a pamacs, s bármiféle szappan,

ha nem is táncolt könnyű léptű habban,

de annyit húzta-vonta, nyűve tőre,

hogy rápuhult a kedvére a bőre,

aztán a kéz, meg ahogyan az ujjak,

a tokja csuklott pengevégre nyúltak,

s a mozdulatok, föl-le, jobbra-balra,

majd újra szíj, s a penge kezdett dalba,

s a tálba mosott sörte ott a végén,

majd kézsimítás arca minden élén,

s míg rendet rakott, bevégezve készre,

még látszott rajt a tükör nevetése.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.