Értetek futottam.
Légszomj kínoz,
Zihálok.
Mint őstüdő kitágulnék,
Magamba szívnám a világot.
Teremtenék óceánt,
Hullámait kilökném rátok.
Hiába eveznétek,
Bárkátok törne,
Fuldokolnátok.
Ám lassan magamhoz térek.
Prófétákat küldök,
Megváltásról, szeretetről
regélek.
Plazmagyújtómból szikra pattan.
Lángjánál rágyújtok,
Majd sziluetté válok
A teremtés-alkonyatban.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.07. @ 15:26 :: Schmidt Tibor