Bátai Tibor : rigmusok a tanár úrnak

 

 

Vasbányai Ferencnek szeretettel

 

(E sorok kézírásos változata a budapesti József Attila Gimnázium 1969-ben érettségizett

IV/C osztályának találkozóit megörökít? albumban olvasható)

 

 

 

 

tarkódon égtájak célkeresztje

gesztusok vetkőznek meztelenre

 

szívkamrák fagyálló vermek

forradalmaid leveretnek

 

felekoronáznak ha koronáznak

szélemelte torony a várad

 

birodalmad ím birtokba veszik

surranó léptektől hangosak termeid

 

történelem előtti távolléted

a csodák nem veled történnek

 

ha a tisztás varjakkal teli

még a galamb is megkeselyűli

 

szivárgó sebek homokzsákok

megint megfogan – hányadszor – az átok

 

villámaidon jégből a nyereg

most az átok is gyönyörű lehet

 

korlátok közt félelmes szabad

miért rázná hát rácsait a rab

 

elrozsdállt szegek szúette fa

az úri közönség elindul haza

 

elföldelve a törött hangszer

most húzzon tust a bátor ha mer

 

varjúláb hogyha tapodna a kertben

légy szelíd és kérlelhetetlen

 

harmadik utáni nap ha lenne

bizonyosság legyél a kételyre

 

magára ismer bennünk a tekintet

a csoda halála sem büntethet minket

 

merőlegesén mindahány égtájnak

dideregsz tagjaid fájnak

 

lehetetlenülsz egyetlenné

fegyver elleni fegyverré

 

védtelenné fölvértezve

véred folyik jön az este

 

meglengeti fejkendőjét

ingként hűl válladra a sötét

 

ím a csönd termőre fordul

káromlásod ha csikordul

 

személytelen ige első személy

vád és védelem helyet cserél

 

hódító hódítás híján

börtönudvarként bekerít a hiány

 

istenülhetni emberül

mifelénk sosem sikerül

 

győzelmes bukás és mind a közhelyek

arcodat újrakezdheted

 

égrehajított csillagok

minden égitest én vagyok

 

homlokegyenest harmóniák

néked ajánlom e strófákat diák

 

talán nem leszünk haramiák

mire lakhatóvá válik a világ

 

Legutóbb szerkesztette - Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 356 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.