Balog Gábor -csataloo : Mindszent utánra

 

S?ríteném az ?sz vörösét

múltid?k megmaradt zöldjét,

átmenetek és áthalások

irigyen sárga változásait

egyetlen mosolyba.

Tenném eléd.

Lásd!

Nem hiába olyannyi évek

spirálban, körforgásban,

kötélmászásban,

szamárként fokolva létrát mindig föl,

mindig feléd.

 

S?ríteném a megmaradt fényt napjaimból

tenyérbe bújtatható

gömbaranyba.

Végiggurítanám vállad

gödrös útjain,

terelném jobbra, balra,

kiötlenék, meg költenék hozzád

legalább két-három ódát,

olyan tehetségemhez szabottat,

nagyokkal nem vitatkozót,

bátortalant, téged képekbe álmodót,

és minden adandó alkalommal

el is hallgatnám el?led összes soruk.

 

A skála hangjait s?ríteném,

ötöt kihagynék,

csak a régi polbeat-énekes

három alapját hagynám oszlopul,

sírjon, vagy nevessen,

rejtsen háromhang’ egyhangúságba,

születés, élet, halál.

 

Ma már nem hígítanék fel bort.

Vizet sem.

Már gyakorta elfelejtem

a kapukulcsot melyik polcra tettem,

boltba miért indultam-mentem,

történeteim mesélni miért is kezdtem,

és mi lett volna ill? csattanó.

Keresem, maradt-e valami s?ríteni-való,

adható bel?lem?

 

Mindszent utánra, neked,

hatvan telekre.

 

-csataloo-

BGJ.2009.10.19.

 

Legutóbb szerkesztette - Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.