Kőmüves Klára : Hablaty

 

 

Mit nagy rakással adhattam

csupán a kongó tér s a semmi,

gondoltam, mindenem te voltál,

nehéz most úrrá lenni

baltavágta életen, hát

visszaadtam mindenem,

felkínáltam önmagad-neked,

ezen morfondírozok már hajnaltól

a konyhakőre koccanó üvegbetét felett.

Ragacsos szilánkok talpra szomjasan

harapnak, s mit bánom én,

ha korgott már a gyomrom,

az éhük érthető,

marjatok csak nyugodtan belém,

legalább érzek valami hasznosat,

soha nem belőled álltam,

s voltam apró rész,

csak egy lökött hablaty

ez a két félből egész.

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 610 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))