Tanáraimról írok most, akik egyéniségek voltak, akik nem csak oktattak, hanem neveltek is. Példaként említem Dóczy Pál professzor urat. Első előadása bevezetőjében elmondta, milyen visszatetszést kelt a betegek körében, ha az orvos külseje elhanyagolt, a cipője sáros, a keze az útközben elakadt motorkerékpár javításától olajos, szennyezett. Említem szeretettel „pompás” Kelement (Prof. Dr. Kelemen László), akit nem lehetett az utcán megelőzni a köszönésben. Mindenkinek előre köszönt — tanárnak, polgárnak, diáknak egyaránt.
Összebeszéltünk és többször is megpróbáltunk neki előre köszönni, de mindig megelőzött. Ha a szobájába bementél, lesegítette a kabátodat, és távozáskor feladta. Bárhogy tiltakoztál. Emlékszem továbbá Kótay Pál professzor úr utolérhetetlen műveltségére, irodalmi, orvostörténeti ismeretanyagára. Helytörténeti ismeretekben is utolérhetetlen volt. Vizsgán megkérdezte, hova való vagy és rákérdezett a helyi fontos dolgokra. Tőlem Nagyvárad jeles épületeiről kérdezett, a katolikus plébánia templomról, a Kananok sorról, a püspöki palotáról, Szent László arany hermájáról, és persze Ady Endre Váradon töltött éveiről. Azóta is kiemelten érdekel városom minden eseménye úgy a múltbeli, mint a jelenkori — és utcái, terei, épületei (!)
Példamutató tanár egyéniségek sorában az elsők között van Mátyás Mátyás professzor. Szerénysége közmondásos volt. Maga mesélte a következő eseteket: A „Papiu Ilarian Líceum” előtti buszmegállóban álldogált, a buszra várva — kicsi, piros, zötyögős autóbuszok járták akkoriban Vásárhely utcáit. Közben gyülekeztek a felszállók, főleg hangoskodó, frissen felvételizett diákok. Megjött az autóbusz és megindult az ajtót rohamozó tömeg. A professzor úr is ott volt a felszállni óhajtók között. Egy ifjú titán odaszólt neki: Álljon félre tata, jönnek a doktor urak!
Másik eset: Ha hosszúra nyúlt a nap, a professzor úr bent maradt az intézetben, a szobájában. Estefelé házikabátban, papucsban sétált végig a folyosón. Egy beteg megszólította:
— Öreg, itt van 5 lej, hozzon már nekem a büféből három kiflit.
Mátyás Mátyás elvette a pénzt, leballagott a földszintre, vett három kiflit Juci nénitől, aki egy nagy fonott vesszőkosárban, abrosszal szépen letakarva tartotta az áruját. Felvitte a kifliket a betegnek, és odaadta. Még visszajárt 50 bani. Azt is odaadta — mire az illető:
— Azt tartsa meg, tata! — Mátyás Mátyás megköszönte illedelmesen és eltette a pénzt. Másnap profi vizit: elől a professzor úr, utána a „slepp”. Mikor odaérnek a tegnapi beteg ágyához, az akkor ismeri meg, kivel hozatott kiflit. Kezd szabadkozni.
A prof mondja:
— Semmi baj, de az 50 banit nem adom vissza, azért megdolgoztam!
Első évesen csodálattal adóztam Székely Károly mindig elegáns, disztingvált megjelenésének, valamint Gündisch Mihály lezser humorának.
Az anatómia előadások, és gyakorlatok komorságát nagyban enyhítette Szentpéteri József, azaz „Zsiga” és Maros Tibor logikusan felépített, áttekinthető stílusa, előadásaik retorikája.
Később igazi csodálója voltam Csocsoszán — Mózes Magda — személyének, és Szabó István (Szabó Pista) kitűnő előadásainak.
Ide kívánkozik egy különös, akkoriban merésznek, forradalminak ható történet. A világ már harsogott a Selye János által kidolgozott stressz elmélettől. Mi csak másod-, harmadkézből értesültünk róla úgy-ahogy. Szabó Pista frappáns, három órás előadás keretében ismertette, azzal a hivatalos magyarázattal, hogy ez a nyugati eszmevilágot tükröző elmélet és mi most jól megbíráljuk és elutasítjuk. Előre tovább a Micsurin által kitaposott úton!
Persze mindenki tudta, miről van szó. Így ismerkedtünk meg az akkori tudomány egyik legnagyobb vívmányával.
A legenda úgy tartja, hogy az Escaliburt senki más nem tudta kihúzni, csak Arthur király, akiben megvolt az ígéret, hogy hasznos tetteket hajtson végre, hogy rátermett, igaz ember.
Mindenki részére van egy Escalibur leszúrva útja elején. De nem mindenkinek adatik meg, hogy kihúzhassa. Meggyőződésem, hogy a MI KOROSZTÁLYUNK kihúzta!
Legutóbbi módosítás: 2009.09.12. @ 14:55 :: dr Bige Szabolcs-