(Illusztráció: Szírius A-B rendszer)
Tudtomra jutott, s tudomásul vettem,
hogy haldoklott létünkben kevés a fény,
s míg Te amott, én emitt lettem
magánya az égnek, de er?s, kemény.
Csak szívem ne fájna úgy igazán,
csak lelkemben nyugodnál mély, végtelen,
de szerelmed írnám az ég tavaszán,
s Te majd ugyanezt tedd, ha kérhetem.
Ezernyi fényben tündöklünk újra,
ha megér majd lelkünk az Isten el?tt,
s boldoggá ölel majd mindkett?nk útja,
mid?n örömünk csillaga, egymásba sz?tt.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.12. @ 18:00 :: Válóczy Szilvia