nehéz lett a súlytalanság
és észveszetten
körbeforgott a föld
a sejtelem oszlopot kapott
majd bizonyság-falakra d?lt
aztán a világ összeomlott
és hegyek mordultak
romjaikra
sárvizet öklendett a völgy
és sziklasírokba mosta mosta
a visszhang fuldoklón beszélt
a szelek b?-szívekbe fújtak
idegenné sápadt a remény
félelmes távol-folt a holnap
aztán a falak mind felálltak
bástyák szöktek az ég alól
a folyó fodrozódva áradt
csak én vesztem el
valahol
Legutóbbi módosítás: 2009.08.27. @ 14:55 :: Szécsényi Barbara
