Érdeklődéssel olvastam Lachowszky Bea „A burzsoázia diszkrét bája” című írását az újpesti Helyi Témában. Egy vadonatúj lakópark majálissal egybekötött dínom-dánomáról tudósított, ahol e mellett, három százalék kedvezménnyel kínálgatták a luxuslakásokat.
A szerző ezekkel a sorokkal summázta az ott történteket.
„A proletariátus kirándulhatott néhány órára a jólét világába, Magyarországon, 2006 tavaszán.”
Tovább olvasgattam a lapot, amikor is az első oldal alján belebotlottam egy hirdetésbe, luxus óvodát reklámozott.
Beindult az agyam és egy fiktív történet kerekedett ki belőle.
Prosztó Béla, a fényűző lakások megtekintése után kissé lelombozódott. Rájött, hogy neki a rohadt életben sem lesz olyanja. Az árakat minimum Őrgróftól felfelé állapították meg. A buszon kezébe került a Téma legfrissebb száma. Mivel nagycsaládos volt, mindig akadt agy lurkó, aki éppen óvodáskorúvá cseperedett. Most a kis Bécin volt a sor. Az Óvoda hirdetését látva, elhatározta, felhívja őket. Istenem, de jó lenne, ha az én gyermekem is oda járhatna. A környék szuper, mindenütt fű, fa, virág. Álomszép. A levegő, meg mintha tízszer tisztább lenne, mint Újpesten.
És angolt is tanítanak. Lelki szemeivel már látni vélte Bécust, ahogyan nyomja yes-t, meg a no-t. Elábrándozott. A fiú felnő és folyékony angolságát felhasználva közgazdász lesz, meg katona, meg vadakat terelő juhász és dől majd a lé.
Szeme kezdett behomályosodni a meghatottságtól, amikor azt olvasta, hogy kis létszámú csoportokban foglalkoznak az aranyifjakkal.
A vitamin dús ételekhez érve már zokogott. Otthon mindig azt ették, ami a legolcsóbb.
Abban is sok volt az E, de nem a vitamin. A hatalmas kert már csak hab a tortán. Ott aztán nem tojhat a kutya a homokozóba, ott nem lesz megvakulás.
Amikor meglátta, hogy a gyerek akár golfozhat is, nem bírt magával. És ez a hosszú nyitva tartás! Akár napi 12-16 órát is bevállalhatok, mert jó helyen van a kölyök.
A játék és a folyamatos fejlődés sornál, mely a luxusovi jelszava is lehetne, el volt ájulva.
Amikor magához tért, azonnal telefon után kapott. Kétszer tárcsázott, mert az elsőnél felindultságában mellényúlt. A beszélgetés nyúlfarknyivá zsugorodott. A neje csak azt hallotta, hogy élete párja ezt üvölti a kagylóba: MENNYI? MENNYI???
Másnap reggel elindult a két Béla az óvodába. Egy másikba. Ott nem voltak extrák. Reggeli közben, mely egy vastag szelet kenyérből és néhány szem lótöprtyűből állt, langyos teával, a kisfiú elgondolkozott – én nem jó családba születtem.
Fogta a dömpert, melynek a negyedik kerekét az imádság tartotta és kivonult az ovi kertjébe, a világítóudvarra, játszani…
Budapest, 2006, május
Legutóbbi módosítás: 2009.08.12. @ 09:28 :: Schődl Gábor
