Istenem, kérem a tollat,
amivel megrajzoltad a világot!
Kérem, amivel leírtad,
minden legyen áldott!
Kérlek, csak egy órát, hagy rajzoljak én,
vagy rajzold te, amit füledbe súgok épp!
Oda, az asztalra, rajzoljunk kenyeret!
Oda, a kiszáradt földek felé, esőt!
Az áradáshoz, menedéket,
s kell még fejek fölé, sok-sok fedél!
Orvosság is kell és fejekbe értelem,
éhezőknek élelem, hőségben
fakoronákra százezer levél.
A szeretetet se sajnáld!
Nyomd meg jól a tolladat,
hagy szökjön a fogyhatatlan tinta!
Gyerekek közelébe hinta,
szülőkre pillantásokba írva, minta.
Most békevonalakkal karikázzunk sorsokat,
apró csillagot rajzoljunk minden fej fölé,
s ha már látod céljaim, ajándékozz meg,
hogy ne számítson, e lapra, mit ír az ördög,
nálam lesz a radír!
Legutóbbi módosítás: 2009.08.18. @ 09:54 :: Kőmüves Klára
