Függelékek
magyar – hindi – romani szószedet
magyar hindi romani
anyó náná mámi
barát mitr, bharat more, baráto
cselekedni, tenni karná keren
egészség szvászthja sastipen
egy ek jek
éjszaka rát, rátri rat, ráti, rátyi
élni, élet dzsívan, dzsína dzsíven
els? akélá anglunó
ember manusja manus
engem, nekem méré mán
és aur, tathá, bhí táj
év szála, barasza bérs
év varsa bérs
fej szir, masztak séró
fekete kálá, szjáha kálo
fiú larká, bálak ráklo
fürdeni naháná, sznán nájuváv
három tín trin
hat csha só
ház ghar, griha khér
hol? kahám, kidhar káj
hová? kaháum, kidhar kiá?
hölgy mém, ráni ráni
húsz bísza bis
id?szak, periódus áge csé, gzészi
igen hám, dzsí hám ója, jó
isten dev del, devla
játék khel kheliben
játszani khelná khelen
kenyér mavésikháná máro, márno
kett? do duj
kéz háth vást
ki ez? jah kaun ké koni?
ki? kaun? ko?
kulcs tálí tyia
lány lárkí, kumárí rákli, séj
látni dékhaná dikhen
látogatás bhémtt, áná dikén
mama mám, ammi mámi
mennyi kitané kit’i
messze dúr dúr
mikor? kab káná
nagy bará báro
nap dívasz dive
nap dina, roz dive
négy csár stár
nekem van …. méré pász…hé mán szi
név nám náv
nyolc áth ofto
? (hímnem) vah, jah ó
? (n?nem) vah, jah ó
öt pámcs pándzs
piros lál lólo
sok bahut, anek but
szép szumdar sukár
tej dúdh thud
tél zamín jivend
ti tum, áp tumen
tíz dasz des
új najá, navín, nav nevo
üveg (pl. boros) botal mol
van (létige) honá o hi, szi
víz pání, dzsál páni
vörös lál, szurkh lóló
perzsa, örmény, oszét, görög szavak a romaniban
Magyar Perzsa Örmény Oszét Görög
ajak vusht
áldott sharrafo
b?r morci
cip? cokkas
csont kokalo
darab kotor
erd? vesh
fejsze tover
gyertya memelyi
hagyma purom
kabát zubuno
kalap stadyi
kilenc ijja
kocsi vurdon
körte ambrol
lakodalom abav
leves zumi
liba papiny
majom pogerrus
mese paramica
nadrág holov
ötven penda
patkó petalo
pokróc kapa
selyem kaish
szeg karfin
szék kamin
szerencse baht
templom khangeri
út drom
üst kekava
város foro
vasárnap kurko
virág luludyi
A cigányság története
A nyelvtörténeti részben – úgy vélem – b?ségesen bizonyítottuk, hogy a cigányok Indiából származó, az egész földön elterjedt kóbor nép. Számukat manapság közel 10 millióra becsülik, ennek negyedrésze Európára esik. Magukat romnak (ember), néha kálonak (fekete) mondják Az egyes népek különféle névvel nevezik a cigányokatat. A legelterjedtebb a cigány és ennek származékai. Angliában gipsy-nek (egyptus), régebbi spanyol nyelven egyptiáno-nak, most gitano-nak nevezik ?ket. Portugál nyelven cigano, Franciaországban a bohémien (cseh) nevet adták nekik, mivel oda Csehországból kerültek és a magyar-cseh királytól nyert menleveleket mutattak fel. A németalföldiek ungern-nek nevezték, mivel Magyarországból mentek oda, Dániában és Svédországban tatern (tatárok) és heidenen (pogányok) volt a nevük, a finneknél mustalainen (fekete). Nálunk néha Fáraó népének nevezik ?ket, célzással egyiptomi származásukra, mármint arra a legendás származásra, melyet maguk a romák terjesztettek el. A cigányság Európában való megjelenésükkor ?shazájukról már mit sem tudtak, tehát évszázadokon át vándoroltak, miel?tt Európában föltüntek.
A cigányok tehát Indiából jöttek, de még nincs eldöntve, hogy India számos népe közül a cigány melyikb?l származott, továbbá azt sem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy mikor, és mi okból hagyták el hazájukat. Bizonyosan soká id?ztek Erán vidékén, ezt bizonyítják nyelvük perzsa és örmény elemei. Egy részük azután Szírián át Észak-Afrikába vándorolt, a nagyobb rész pedig Frigián át Görögországba került, hol ismét évszázadokon át vesztegelt, míg elárasztotta Közép-Európát.
A cigányság feltételezett vándorlása Ázsiában
A cigányság olyan helyr?l ered, ahol az emberiség kultúrájának bölcseje ringott, ám azt nem igazán lehet eldönteni, hogy az ind népek sorából mikor szakadt ki a cigányság, és mikor érkezett a kés?bbi kiáradást megel?z? – mondjuk így – ?shazába. Ma leginkább azt az álláspontot valószín?síthetjük, hogy a romanit beszél? népcsoportok a Kr. e. 9. század táján kezdtek szétszóródni, de könnyen megeshet, hogy e nyugat-indiai „?shazában” akár századokat is eltölthettek. Másfel?l az a nézet is helyénvalónak mutatkozik, hogy nem a 9. hanem a Kr. e. 4. században, pontosabban Nagy Sándor nyugat-indiai hadjárata el?l menekültek legalább is proto-cigány csoportok iráni területekre, márpedig e hadjárat a Kr.e. 327 – 326-os években volt.
Az azonban kétségtelennek látszik, hogy akár ezt, akár azt az id?pontot fogadjuk el, megel?z?en akár hosszú évszázadokat is eltölthettek a pandzsábi tájakon. Azt pedig nem szabad elfelejteni, hogy ez a vidék volt éppenséggel a buddha-dharma születési és elterjedési területe, ráadásul éppen az említett kor táján. (Sziddhártha Gautama herceg m?ködését a Kr. e. V. századra tesszük.)
Márpedig a buddhizmus társadalmi vetülete (a filozófiairól szólni e helyütt se id?, se ok nincs: sajnos) az volt, hogy a brahmanizmus merev rendszeréhez mérten jóval szabadabb. Ennyi föltétlenül rá kellett hogy rakódjék a korabeli cigányságra élet- és gondolkodásmódját illet?en.
Mik lehettek a cigányok Indiában?
A legvalószín?bb (s ez az elmélet közel másfél százada tartja magát tudományos körökben), hogy a cigányok a bandzsára törzsr?l szakadtak le, kik Északnyugat – Indiában mai napig léteznek. A bandzsárák India számtalan csavargó törzsének egyike, leginkább mutatványosok, zenészek; ma ugyan Közép- és Dél-Indiában élnek, de egyáltalán nem kizárt, hogy az Öt folyó vidékér?l vándoroltak el valamikor úgy 2000 – 2200 évvel ezel?tt. Nyelvük ugyan alig mutat rokonságot a romanival: mindig is ez volt a f? ellenérv e származás bizonygatói ellenében, de hát a kétezer év sok tekintetben magyarázatul szolgálhat a nyelvi változásokra.
A cigány származású és az eredet kérdését vizsgáló kutatók között gyakori az olyan, aki kereken visszautasítja ezt a származást, s azt állítja, hogy a romák ?sei nem holmi jött-ment kóbor csep?rágók, hanem ksatriják, harcosok voltak.
Jómagam nem szeretnék dönt?bíráskodni, csak halkan jegyzem meg, hogy magyar kutatók sokaságának derogált a „halszagú” finn-ugor rokonsága népünknek; ett?l még a tény tény marad, vagy legalább nagyon er?s föltételezés. Meglehet, hogy a roma kutatók között is ilyen „derogáció” eredménye a bandzsára eredet elutasítása.
Mindenesetre azt ezek a kutatók is elismerik, hogy a dzsát vagy radzsput ksatrijákat kivándorlásuk közben (?k Nagy Sándor terjeszkedése el?l menekültek) nagyszámú markotányos és bandzsára követhette mint kovács, mutatványos, árus, és akikkel utóbb iráni térségekben keveredtek a harcosok, így ez a keverék lehetne a cigányság közvetlen ?se.
Ugyanezen kutatók hozzáteszik, hogy ez az els? hullám volt, melyet követett egy 12. századi második elvándorlás: ennek okaként a rádzsput harcosok afgánoktól elszenvedett taráini vereségét szokás megjelölni.
Egy tény bizonyos: az els? írásbeli forrásaink a 10. századból és Perzsiából származnak, vagyis innen már jobban nyomon követhet? a cigányság története, persze sok bizonytalansággal, még több legendával keverten.
Egy arab történetíró örökítette meg 950 táján azt a történetet, mely szerint Bahram Gór perzsa uralkodó elrendelte, hogy alattvalói a munkanapok egyik felét étel-italozással, mulatsággal töltsék: egy szép napon olyan csoportra talált, kik parancsa ellenére zeneszó híján fogyasztották el borukat. Az uralkodó megfedte ?ket, ám azok avval védekeztek, hogy nem találtak zenészekre. Ekkor Bahram megkérte a szomszédos indiai rádzsát, hogy küldene kölcsönbe néhány muzsikust, amit az ind fejedelem b?kez?en teljesített, ugyanis kereken tízezer zenész érkezett Perzsiába, akiket Bahram le is telepített. ?k voltak a zottik. Ugyanezt a történetet a Fírdauszi is elmeséli, avval a különbséggel, hogy ? luriknak hívja e zenészeket. (Fírdauszi: Sáhnáme, 1010. körül)
Mármost legenda ide, mese oda, a zotti és a luri vagy luli Szíriában, Palesztínában ma is a „cigány”-t jelenti.
Másfel?l az sem kizárt, amit Tabári arab krónikaíró mond, nevezetesen, hogy a 7. századi arab hódítások során számos szind és dzsát harcos szolgált a perzsa seregben, ám a vereségek hatására átálltak az arabokhoz, s?t az iszlám vallást is fölvették, és Bászrá közelében letelepedési engedélyt is kaptak.
Ezt követ?en azonban, úgy egy ötven évvel, az iszlám invázió elérvén keleti határát már nem volt szükség a szind és dzsát ksátrijákra, deportálták ?ket a Tigris folyó tájára, s?t lassan benépesítették velük Észak-Szíriát.
Minthogy a Bizánci Birodalom utóbb több támadást intézett e területek ellen, igaza lehet Tabari arab krónikaírónak, hogy a cigányság itt és ekkor (855 körül) találkozhatott el?ször az európai keresztény kultúrával.
Mint a nyelvészeti részben már láttuk, az ?snyelv itt bomlott szét a domari és lomavren csoportokra, és fel kell tételeznünk azt is – ami mellesleg bizonyítható is -, hogy maga a cigányság is két csoportra vált szét. A kés?bbi európai ágak ugyanis – ezúttal valóban semmilyen ismert ok miatt – továbbvándoroltak, míg egy különálló csoport máig az iráni – perzsa területeken maradt.
Történetünk további menetében tehát a domari csoportot elhagyjuk iráni hazájukban, ahol nyelvük majd látványosan hanyatlani fog európai társaikéhoz képest: kultúrájuk egyre inkább feltölt?dik az iszlám – arab elemekkel. Így veszünk búcsút t?lük, hogy tovább kísérjük Örményország majd Hellasz tájaira a lomavren csoportot.
– folytatódik –
Legutóbbi módosítás: 2009.08.29. @ 04:49 :: Kavyamitra Maróti György