…még néha álmomban
feldereng a képed,
ilyenkor a párnám
könnyben ázik érted…
feldereng a képed,
ilyenkor a párnám
könnyben ázik érted…
Mint k? a vízparton
heverek magamban,
nincsen gondolatom
elnémít a magány
feszült húrként várom
végs? pillanatom:
ha j? az alkonyat,
elborít a dagály…
…még néha álmomban
feldereng a képed,
ilyenkor a párnám
könnyben ázik érted,
mellkasom szorítják
tüzes vasbilincsek,
nem találok soha
többé ilyen kincset…
…így csak heverek itt
csendben és szorongva –
– nem talál rám senki
maradok magamra,
örök kárhozatom
nem ?zöd el te sem,
hullámbörtönömben
végs? álmom leszen…
