sebeidre ecetet öntött,
– egyre csak marta,
s te vártál arra a hangra,
hogy megváltson,
de nem jött senki
csontrácsos börtönödben,
egyedül néztél önmagad szemébe,
megbuktál, elvesztél,
bárányok között farkassá vedlettél,
nem volt Madonnád,
akit bálványozz, nem volt Júdásod,
aki bűnösebb nálad,
nem volt senkid
és te sem voltál senki,
letelt az időd
ezerszer s egyszer,
aggastyánná vénült létezésben
csúfot űzött belőled
az Isten…
Legutóbbi módosítás: 2009.08.27. @ 08:10 :: Fecske Panna