dudás sándor : TÁGUL VÁSZNON

    A M?vésztelep orgonabokrok
    szaggatta drótkerítésén
    átmásztunk, ötéves kislegény
    s akkori barátn?m. A csöpp
    lány szájára tett mutatóujjal intett
    csendre; állát el?reszegve, beszédes
    tekintettel jelzett: arra menjünk!
    Kúsztunk a magas f?ben, repkénnyel
    futtatott lugasig; a levélközökön
    ki-kivillanó fehér köpeny izgatta
    fantáziánkat. Odaérve titkos
    érzelm? összetartásunk más irányt
    vett; én a fest?t figyeltem.
    bal kezében összefestékezett
    paletta, jobbjában ecset. Keretre
    feszített, nem nagy méret?
    vászon felett t?n?dve nézett
    egy pontra, ahol meztelen n?
    fél oldalán könyökölt a füvön,
    nyitott könyvbe merülten adta át
    magát fénynek, zöld-teli idillnek –
    a vásznas öröklét modellje!
    Azóta egyre tágul bennem
    az ámulat-megállított id?:
    körtekebleit, csillogó, fekete
    ágyéksz?rzetét csodáltam, még
    szerelmes csatákra nem hívó,
    mélytitkú vággyal. Azóta is ott
    lobogunk, ég? színekben, lelkem
    szétszakadásig táguló vásznán.

Legutóbbi módosítás: 2009.08.04. @ 15:45 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.