Szilágyi Hajni - Lumen : Kiszámoló

 

 

 

Pszt! Alszik, az ördög,

jut is marad is

a tegnapi lázból,

zsebre dugott kézzel

az éjszaka vánszorog.

Hajnali zsibbadtság formáz

gömbölyű csillagokat,

gömbölyű szavakból.

 

Sötéten izzik egy galagonya

a magányos mélyben,

a királynő és a király

helyet cserélnek.

Minden fekete és fehér,

hamisjátékos az Isten,

álmom a tét…

gyerünk, lóugrás az ég felé.

Sakk-matt – szól egy hang.

Rendben, nyertél. Káró király katona,

ma is álmok nélkül bújok ágyamba.

 

És én csak mondom, mondom,

lesznek a voltak, vannak a nincsek,

de vigyázz, az ördög

bármikor felébredhet,

és elhordja a világ

legmagasabb hegyére,

és azon is túlra

a gömbölyű csillagokat,

gömbölyű szavakkal,

és kacagva kiált lefele,

egyedem-begyedem, ördögtánc,

hajnal lány nem kívánsz?

 

De bárki lehetsz, már nem érdekel,

hisz irgalmat nem érdemelsz,

csak az ágyam gyűrted feketére,

Ágnes asszony se mosná ki.

A múlt örök foltot hagy.

 

Nézd, nyílik az ég alja,

ahol rongyos a cifrapalota,

hét lakattal zárt az ablaka.

Ma még egyszerűen

ecc-pecc kimehetsz,

de holnap már ne gyere,

mert vak varjúcska is meghalt rég,

kútágasra nem száll veréb.

 

Pszt! Az ördög most alszik,

fuss, fuss a parton túlra.

Kiáltsd el magad az ég felé,

adj király álmokat,

szakítani már úgy sincs mit.

Tudod, ez egy gömbölyű dal lehetne,

összestoppolt álmainkból,

de siess …

mert nélküled beszorulok

két gondolat közé,

és csak az üres papírt bámulom.

 

Pont, pont vesszőcske,

késtél kedves,

ma sem lesz kész ez a versike.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"