Ittam bort. Nehezet. Fejbecsapott, marta a gyomromat.
Hánytam, rossz-savasat, s elmulatott bennem a képzelet.
Lelkem megszelidült, r?t parazsát szítani nincs miért.
Elmúlt perceimért járt, ami járt, kedvesem így kih?lt.
Ám de élni, muszáj! Játszani kell! Játszani, élni még!
Mert ? játssza, hogy ég, így, ha ölel, nyíljon a csókra száj!
Látszat, ennyi a most. Egyre tovább forgat a megszokott,
– Játssz csak, mert adatott, majd a ruhád tiszta patakba’ mosd!
Legutóbbi módosítás: 2009.07.01. @ 11:02 :: Károssy Attila
