Báder Judit : Arany buborékok

*

 

Dédike szép lassan lopakodott ki a hétköznapok világából.

Eleinte kevesebbet törölgette a vitrin nipplakóit. Lepedő nélkül is zavartalanul szundikált éjszaka. Megszöktek a receptek a fejéből, így alig főzött. A vizet sem ivásra, sem pancsolásra nem használta. De a kertben vígan kapált naplementéig.

Mi apámmal láthatatlanul vettünk át apránként minden feladatot, a főzéstől a felmosásig.

Egy nap csak olyan csellel tudtam a kádba varázsolni, hogy fürdés után kilakkozom a körmét. Kislány korom óta csodálom a szép formájú, hosszan ívelt ujjait, melyeket most mozdulatlanul tartott az ecset alá. Szép sorban rózsaszínre pingáltam mindet, miközben hallgattam poros történeteit.

Amíg száradt a lakk, kiszaladtam a kocsihoz egy szülinapról maradt pezsgőért. Kerítettem két karcsú kristálypoharat, és már töltöm is az arany buborékokat. Ő meg úgy, olyan elegánsan fogta kézbe, mintha fél életét svédasztalos fogadásokon töltötte volna, nem pedig tizenéves cselédként, vagy földeken görnyedezve a tűző napon.

— Fííínom — cuppantja, az “i” hangot elnyújtva, hosszan.

— Ugye, így kell élni? — és kortyolok én is, a csípős, torkot bizsergető, barackízű — GYEREKPEZSGŐBŐL.

Legutóbb szerkesztette - Báder Judit
Szerző Báder Judit 28 Írás
Vannak szárnyaim. Bátran használom őket. - Zuhanáskor. www.nenezzutanam.blogspot.com