Tintafoltok

Van, aki most feszül egy keresztre, 

és ordítja szegekre vert igazát, 

van, aki elrejti arcát a tükör mögé 

és öklével szilánkokra töri 

a rá néző arc porcelán-álmát. 

Van, aki cinikus tagadást fon 

köldökzsinórból a lombtalan fákra, 

s tehetetlen lóg saját élete felett, 

de van, aki szerencsésebb, 

magzatburokban lélegezve 

évezredek óta szárnyaszegetten lebeg. 

 

De vajon hová lettek az emberek, 

akik vajúdva szülik meg 

önmagukat újra, és újra, 

és a fényt kutató reggeleikben 

hanyatt vágja magát a céda-éjszaka, 

s a kedves csókja a szájon, már csak 

egy gyűrött lepedő-aktus nyoma. 

 

Merre tűntek a faltól falig kúszó árnyak, 

miért nincsenek fényben kószáló alakok. 

Hova lettek a kilincsek 

a hit, remény, az ölelés, 

a kemence illatú hazavárunk-otthon, 

s a kezemben lévő kulcs 

vajon most melyik zárba való, 

s a kezedben kinek a szíve dobog. 

 

És hol vannak a betűk, a hangok 

melyek rímtelenül szabadon kószálnak, 

és keresik a szót, amihez odabújnának. 

Miért serceg a toll fülsiketítően a papíron 

és csak egy magányos tintafoltot sír, 

vers helyett most békétlen sóhajom. 

 

Mondd, hol vagyok én, ha nálad járok, 

miért visszhangzik, kong, üvölt 

minden csend körülöttem, 

és hol vagy te, vajon merre jársz, 

mikor ki-be költözöl lelkemből. 

Mondd, mi ez a nagyonfáj érzés itt legbelül… 

 

Valaki ellopta a napot, 

hogy árva csillagokat hazudjon az égre, 

s hamis hangokat játszik virtuóz 

egy billentyű nélküli zongorán. 

Ma nincs kedvem játszani, 

ne rejtőzz előlem a fák mögé, 

félek egymagam ölelve 

az álmok közepére ágyazott ürességben.

 

Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"

2 Komment

Hagyj üzenetet