Nyomtatás

Lengyel András a költ? n?véréhez, Jolánhoz írott 1923. május 14-i leveléb?l indult ki, amelyben van egy utalás, hogy Móra Ferenc a szegedi Dugonics Társaságban felolvasóestet tart majd róla, valószín?leg még abban a hónapban vagy június elején.

A kérdésre, hogy valóban megtörtént-e a bemutatás, már korábban születtek elméletek. Csak az bizonyos, hogy a Dugonics Társaság május 13-i fölolvasóülésén ifjú költ?ket méltatott a szegedi múzeumigazgató. Ebbe a körbe öt fiatal, Aknai István, Anzelm Károly, Rózsa Imre, Borus Béla, Szabadjai István került. Az is biztos, hogy József Attila lírája nem jutott el akkor hallgatósághoz, a korábbi feltételezések szerint ?t egy következ? estre oszthatták be, amelyre azonban már nem került sor.

A Dugonics Társaság éves munkáról készült f?titkári beszámolójában kés?bb Móra Ferenc részletesen beszámolt az estr?l, de saját beszédei nem maradtak meg. Mert mint kit?n? el?adókészség?, rutinos megszólalónak – az irodalomtörténész szerint – a felvezet? „csevegés” nem okozott gondot, így csak a lejegyzett versek maradtak az utókorra, úgynevezett kutyanyelveken.

Lengyel András szerint ezeknek a kutyanyelveknek van egy eddig nem említett érdekessége, méghozzá a számozása. Ezek alapján nagyon valószín?, hogy egy hatodik költ? versét vagy verseit is tartalmazták, ugyanis azokat láthatóan átszámozták. S ha ez így van, akkor talán József Attila versei voltak azok.
A kutatás során nemcsak leveleit, hanem élethelyzetét is vizsgálta a költ?nek a történész. Ez alapján el?fordulhat, hogy a felolvasóestr?l hónapokkal korábban, els?sorban szegedi jó barátjától, Kormányos Istvántól hallott az akkor még Makón él? költ?. A tervek akkor még május végi, június elejei bemutatásról szóltak. Így mikor n?vérének a levelet írta, nem tudta, hogy az est már lezajlott.

Lengyel András kutatásai szerint a második fölolvasóülésre nincs adat, semmi nem utal rá, hogy ilyet egyáltalán terveztek. A Dugonics Társaság eleve csak egy bemutatkozást szánt a fiataloknak: azt, amit meg is tartottak. Eleve kudarcra ítélt vállalkozás lett volna a május 20-i nagy Juhász Gyula-jubileum közvetlen közelében, napokkal, esetleg egy-két héttel azt követ?en „ismeretlen” fiatalokkal közönség elé állni.

Az irodalomtörténész szerint valószín?, hogy a f?titkár döntésének oka, hogy kihagyta az ifjú költ?t a felolvasóest programjából, korábbi öngyilkossági kísérletének híre lehetett, amely Espersiték útján Mórához is eljuthatott. Ez óvatossá tehette, hisz célszer?-e, aktuális-e bemutatni akkor a labilis és önveszélyes fiatalembert, aki ráadásul jelen sem tud lenni bemutatása alkalmán? – állapította meg Lengyel András tanulmányában, amely januárban, a múzeum gondozásában megjelen? kiadványban lesz olvasható.

Forrás: www.kulturpart.hu

József Attila

Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörny? gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
– Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!