Szendrői Csaba : Egyetlen kívánságom

Úgy melegítette fel minden porcikám
az átkozott felismerés
ahogy a Krisztusi vér folyhatott anno
s bár Ã??létezéseÃ?? is kérdéses a számomra,
megfog az áhítat
amit az emberek szemén látok,
mikor karácsonykor a templomban járok.

Úgy fogalmaznám meg én, ha kérdeznék.:
Mindegy miért az ember az Ember!
Üres poklok bels? katlanok visszhangját
zengi az ?r,
melyet a vágy gerjeszt a Ã??miértÃ?? miértjének vágya.
S ha egy kívánságom lehetne, csak egy.
Nem a választ kérném! Csak hogy ne legyen kérdés…

–    és ezért mindenkit?l bocsánat!

Legutóbbi módosítás: 2008.02.03. @ 13:53 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...