Bárányi Ildikó : Farsangi Lelkigyakorlat

Nyomtatás

Nos, elismerem, címeim tele ellentmondásokkal. Tudom, hogy magyarázattal tartozom.

Íme: Az a két mutatós farsangi figura a képen nem más, mint egy Temesvár melletti község, Újszentes

két tiszteletre méltó papja,

egy katolikus — Heinrich Józsej, mint Hacsek és egy református — Szűcs András Otto tiszteletes, mint Sajó.

Ők teremtettek új hagyományt azzal, hogy nem csak a nagyböjtben — és egész évben — prédikálnak mértéktartást és önfeláldozást a híveiknek, hanem minden évben egyszer, így farsang táján rendeznek egy fergeteges farsangi mulatságot, amelyen a többi műkedvelő mellett ők is fellépnek az előadásban.

Mert nem csak imádkozni, tűrni és szenvedni, de felszabadultan örülni is meg kell tanítani a híveket!

Négy évvel ezelőtt kezdték el a kis mulatságot a katolikus parókia közösségi termében.

Négy év alatt odáig fejlődött a műsor, hogy a két és fél órás kabaré-előadás mára már kinőtte a parókia termeit, mert a több száz érdeklődő nem férne be.

Így az idén a kultúrotthon nagytermében rendezték meg az előadást, melynek idei címe és  mottója: „Nem csak a húsz éveseké a világ”. Ezt  mindjárt az első számmal bizonyította az a nyolc 20-50 év közötti falusi asszony, akik fergeteges sikerrel eltáncolták a „Háziasszonyok Kán-kánja” c. összeállítást. Sok bő szoknyában, csipkés hosszú bugyogókban, fejükön óriás masnival, kezükben színes porolókefékkel és fakanalakkal, a közönség hangos ujjongása és buzdítása közepette: „úgy, úgy Lidi néni, fennebb a lábakkal!” — „ne hagyd magad Katica, te még fiatal vagy!…” A koreográfiát Paul Éva sporttanárnő állította össze.

A helyzet pikantériáját csak fokozta, hogy az idei előadásra az Újszentesiek meghívták közönségnek a temesvári Csíky Gergely Állami Magyar Színház művészeit, igazgatóstól. A nézőtér első négy sorában ott feszítettek a művészek Balázs Attila vadonatúj igazgatójukkal az élen és szemmel láthatóan nagyon élvezték a konkurenciát.

Aztán következett a hagyományos papi duo: Hacsek és Sajó. De élvezhettük Hajdó Miklós igazi góbérigmusait, és a cigánytábor-paródia énekeseit, táncosait. A község határában csörgedező patakocskáról elnevezett „Behella Televízió” műsorvezetőiként Stahl Judit és Pállfy István stílusában Dénes Ildikó és Szűcs András Otto, a legnagyobb horderejű helyi szenzációkkal traktálta a nagyérdeműt, hahotával jól mérhető siker kíséretében.

De az igazi bomba akkor robbant, amikor a Behella TV bejelentette Rongyi Rupi gitárművész és folk énekes vendégszereplését. A rögtönzött TV-kalitka négyszögében pedig megjelent nagykarimájú fekete kalapjában az idei új klerikális erősítés — a legtisztább ökümene jegyében — Kovács Zsombor temesvári evangélikus lelkész személyében.

Nos, a hivatásos művészeket is ette a sárga irigység eldallantott aktuálpolitikai üzenetei hallatán. Tökéletes rímbe szedett, frappáns poénjaiból jutott Szilágyi Géza Újszentesi polgármesternek is, de Tőkés Lászlónak, Markónak és Toró képviselőnek sem kegyelmezett.

Végül közkívánatra megismételték az előző évben nagy sikert aratott Mágnás Miska paródiát, amelyben Miskát Meda Gizella, Marcsát pedig Szűcs András Ottó alakította.

És váratlan meglepetésként egyszerre csak a színpadon termett a színház igazi Miskája és Marcsája is: Kiss Attila és Tar Mónika színművészek.

Mert a rekeszizom próbáló igazi hahotán túl ennek az előadásnak több komoly üzenete is van:

— Az, hogy léteznek a hivatásukat komolyan vevő egyházi személyek, akik példát mutatnak egyetértésből, közösségszervezésből és a régi szép hagyományok felelevenítéséből.

— Az, hogy létezik egy faluközösség, aki értékelni tudja egyházi előljárói kezdeményezését, akiknek a szemében ezek tekintélye csak nagyobb lesz a következő komoly szentmisén vagy istentiszteleten.

— Az, hogy létezik egy olyan önkormányzat, aki anyagiakkal is támogatja a hasonló kezdeményezéseket: (lásd a szünetben körbe kínált forró farsangi fánkokat és az előadás után felszolgált bográcsgulyás vacsorát a vendégeknek.)

— És az, hogy létezik egy színház, aki felméri, hogy csak úgy tudja megtartani és új előadásokra toborozni a nézőközönséget, ha vállalja a közvetlen kapcsolatot és „együttszereplést”, ha emberileg is kötődni tud azokhoz, akiket a művészetével gyönyörködtet.

Valahogy így lehet a farsangot is „lelkigyakorlatként” működtetni, ha akad két-három igazi lelkes papja a szórvány magyar kultúrájának.