Márton Zsolt : Csavargók útján

Csavargók útján

 

Szeretnék élni,

ahogy a bársony könyv tanít,

Csavargók első parancsolata szerint.

Vidd a szabadság vágyát,

“- Ne zavard Isten álmát!”

 Nem tudhatod,

a szelek hogy fordulnak,

“- Minden városban adj pénzt egy koldusnak!”

Elfogyhat a szerencse s a forint,

A második parancs szerint.

 Szakíts virágot mezőről,

kerüld a bajt s a kutyákat messziről,

tanácsot fogadj el öregtől,

“- Tartózkodj a tömegtől!”

 Figyelj meg mindent,

ne itélj, csak szíved szerint.

Szemeden ne legyen béklyó,

“- Kedvesebb legyen a különös,

mint a tiszteletre méltó!”

 Kaland, melybe vágtál,

ha vesz új irányt,

“- Alázatosság, figyelem,

nyitottság minden új iránt.”

Jusson eszedbe e parancs,

ha állsz magas falaknál;

Az élet nem akkor jó,

ha konzervál.

 Utadon, majd győzköd

sok fenegyerek,de te csak:

“- Tiszteld a régi mestereket!”

Elnyomja hangjukat sok felekezet,

szelíd szerénység,

melyről őket felismered.

 Figyeld a bánatot jó bor,

a kanyont vihar után.

Hagyd Istent, had’ játszon kedvére,

“- Szakíts időt a zenére!”

 

 

“- Asszonyt, italt ne utasíts vissza”,

Szükséged lesz emlékre,

mely világít a múltba.

Italnak melege, asszonynak öle,

hétköznapok kérgét,

töri csak össze.

 Legendás férfiak nem rágódnak a múlton,

“- Hagyj jeleket, magad után az úton!”

Lássák nem éltél hiába,

kitűzöd zászlód a

Mount Everest havába. 

 

Végül,

 célodhoz mikor majd elérsz,

s elkerült végig a vész,

suttogd unokád fülébe:

“- Légy szerelmes az életbe!”

 

 

 

Márton Zsolt

Legutóbb szerkesztette - Márton Zsolt
Szerző Márton Zsolt 0 Írás
nem vagyok senki, tarkómba mar, vagyunk így sokan , húz ez a dal