Ó, ama színek, kik szívemben a dalt kovat?zzel
szítják, szítják, míg ama t?zb?l pattan a dallam!
Ó, a lilák és barnák, meg puha szépia! Ó, dús
réten a láng – pipacsoknak pírt hazudó pirosa hív!
Bíztat a kéjjel, ám ama éjen a kék egen álló
csillag a fény csak. Reggel sárgát bámulok estig,
és feketét, föld színét én szeretem. De ha zöld a
szép tavasz és a virágja fehér s öner?t maga vállal:
újból leng a kalász és kombájnok hada, gyertek!
Legutóbbi módosítás: 2007.11.13. @ 21:01 :: Sárosi Attila