dr Bige Szabolcs- : Pletyka

Nyomtatás

— Jaj, de kellemetlen nekem erről beszélni, de csak meg kell mondanom!

— Mondjad Gyuszikám, mi bánt?

— Szóval…, hogy is mondjam, na…

— Mondd már!

— Beszélnek rólunk.

— Mit beszélnek, Gyuszikám? És ki?

— Hát, hogy mi ketten, izé… együtt járunk.

— Miiii? Én biztos nem! És egyáltalán ki mond ilyeneket és honnan veszi?

— A patikusnő, az Ági kérdezte tőlem, hogy igaz-e? — amikor kötszert venni mentem be hozzá.

— És te mit mondtál?

— Én is azt kérdeztem, honnan vesz ilyeneket?

— És?

— Hogy ő is hallotta, meg láttak bennünket reggel együtt érkezni és délután együtt elmenni. Az én autómmal.

— De hát én az utasod vagyok, mint a Klári meg Tibi! Most mit tegyünk? Nekem soha sem jutottál az eszembe, mint férfi, mint szerető?

— Ne is törődjünk velük, a pletykálkodókkal. Nekem te tovább is kedves jó kollegám vagy.

— A feleséged mit szól?

— Gondolom, még neki nem szóltak. De tudod mit, este átmegyünk hozzátok és megbeszéljük. Jobb, ha nem a falutól hallja meg!

— És utána mi lesz? Nem ülök be többet az autódba!

— Dehogynem. Majd elfelejtik, ha látják, hogy nem törődünk velük. Tudod: minden csoda három napig tart.

— Átjöttök ma este?

— Igen, igen.

— Hétvégén kimegyek apám nyaralójába. Nem jönnél ki te is?

— Kettesben veled?

— Hát, persze! Ezek után…