Fölépült Párizs, alkotott Bach, Beethoven, Bartók. Okoskodott Kant, Hegel, Einstein. Kutatott Ohm, Curie, Teller. Uralkodott Napóleon, Ferenc József, Hitler. Megírta a megírandókat Montaigne, Puskin, J.A. Megismertük a himlőoltást, a gázkamrákat, a számítógépet.
Fejlődés.
Bejártuk a kezdetben volt gömb palástjának minden pontját.
Visszatértünk oda, ahonnan elindultunk.
Teleírtuk a kezdetben volt üres lapot.
A többes szám elsőbe Ő is.
A mindenség ugyanúgy haladt.
A semmiből kirobbanva, a semmi felé.
Mindenik más-más dimenzióban.
A semmi is ugyanúgy csak megfogalmazás, mint minden egyéb.
Egy másik dimenzióban más történik, születik, pusztul, pulzál, létezik, vagy gondolat csupán.
Az egész egy pillanat.
Végtelenül kicsi.
Mindennek van kezdete és vége a végtelenben.
A van betölti a teret.
Minden sejtemben az ős-egy.
Bennem a mindenség egésze.
Egyszerre létezem, s csupán illúzió vagyok.
Rovom az utamat az abszolút semmiből, az abszolút minden felé.
elfáradtam
kín volt születésem, kín lesz halálom
voltak ragyogó pillanatok
ahonnan vétettem, végre visszatérek
tudás, alkotás, egy fa, egy gondolat
semmivé lesz, mindég is volt
Volt? Lesz? Mily’ hiábavaló kérdések. Még kérdéseket sem vagyok képes föltenni, nemhogy válaszolni. Lehet, csalódás a nyájas olvasónak e meglehetősen hosszúra sikeredett írásom, de az vesse rám az első követ, aki a tudás birtokában kiált „feszítsd meg”-et.
VÉGE
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:14 :: Adminguru
