Európában grafikus jelek az emberiség írásbeliségének történetéből, a vestonicei farkas csonton maradtak fenn számunkra. tvenöt rovást /bevágást/ véstek egy lábszárcsontra. A régészek szerint az állattartás, állattenyésztés hozta magával az igényt a számlálásra, a csere-kereskedelem pedig azt, hogy a megszámlált mennyiséget feljegyezzék. Ez a művelet az emberi gondolkodásban konkrét gondolkodás meglétét igényelte. / Egy birka az egyenlő egy kaviccsal a kézben, egy birka, egy rovást jelenthetett a husángon, később az erre szolgáló csontokon./
Konkrét tárgyak számának, milyenségének feljegyzésére használták a kiput.
A žkipu? elterjedt több kontinensen, de a legjobban žolvasható? Peru őslakói hagyatékából került ki:
žA kipu alapzsinórból és rákötött mellékfonalakból állt. A zsinór színe a tárgyat jelezte, amire az adatok vonatkoznak: pl. a sárga az aranyra, a fehér az ezüstre, a zöld a gabonára, a kék a vallás dolgaira, a bíbor a hadsereg ügyeire, a vörös az inkák vagyontárgyaira vonatkozóan adtak mennyiségi felvilágosítást annak, aki meg tudta fejteni őket.? / Kéki: Az írás története (Gondolat Zsebkönyvek) Bp. 1975/
A kipu az adott korban ismert jelölő rendszer elemeit használta, színek, formák, és ezek térben elfoglalt helye szerint jelöl konkrét tárgyakat, azok minőségét és mennyiségét, így átmenetnek tekinthet? a konkrét számlálás és a piktográfia jelképrendszere között.
A képírás szerte a világon különböző megjelenési formákban maradt ránk. Egyben azonban megegyeznek, egy žkép? egy dolgot, tárgyat, fogalmat, cselekvést jelöl.
Nem kíván elvonatkoztatást, a jel és a jelfunkció értelmezésének folyamatában, azonban sok ezer valós kép síkban való ábrázolásának ismeretét kívánja meg az értelmezéshez. Ez az értelmezés az évezredes fejlődés folyamatában a gondolkodás fejlődésével párhuzamosan elvezetett a szimbólumok kialakulásához, ahol egy jel, ábra, kép gondolati fogalmat érzékeltető jellé, jelképpé vált. A szimbólum a képzelettársítás folytán nemcsak a kifejezendő fogalmat jelöli, hanem vele kapcsolatban lévő különböző érzéseket, hangulatokat is, egész gondolatsorokat tud felidézni.
A piktogram értelmezése nem igényel a készítő és az információ felhasználója számára azonos beszélt nyelvet, nyelv független. A jelek, ábrák konkrét jelentést fejeznek ki, amelyet a beszélt nyelvtől függetlenül értelmezhetőek.
A szimbólumok laza kapcsolatban vannak a beszélt nyelvvel, valós felfogásukhoz, értelmezésükhöz az azonos nemzethez való tartozást szükségeltetik. A szimbólum-rendszerek megjelennek a beszélt nyelvben is, a kialakult művészeti ágakban, képzőművészetben, irodalomban.
A gondolkodás folyamatában, a vizuális-megjeleníté s és a vizuális gondolkodás összekapcsolódott.
Az írásbeliség kialakulásában, elterjedésében, széleskörű felhasználhatóságra adott lehetőséget a rovásírás megjelenése. Hidat képez a képi szimbólumok és a hang jelek között a druidák titkos ABC-je. A druida által felmutatott kéz felfogható egy olyan klaviatúraként, ahol a jel és a szimbólum egyszerre van jelen. A kéz egy pontjára való rámutatás egyidej?leg jelent egy rovást, mint hangjelet és egy szimbólumot âË?â?? egy fa szimbólum képét âË?â??, ami érzéseket, tulajdonságokat, estenként történeteket is jelöl.
Az írás fejlődésmenetében az összetett szimbólumrendszer megjelenítése elmaradt, a betűírás egyetlen egy mozzanatra redukálódott a hang és annak jele összekapcsolására.
A rovás- betű felismeréséhez konkrét ismeret szükséges, mégpedig az, hogy az adott beszédhangot melyik rovás, melyik bet? jelöli. A rovásírás olvasásához az azonos nyelv ismerete elengedhetetlen a rovó és az olvasó számára.
A rovás és a betű megjelenése a kommunikáció történetében nagy előrelépés volt az emberi értelemnek, majd az idő múlásával pedig, az emberi lélek és szellemiség
félrelépésévé vált.
A különböző rovás-készletekből alakult ki a betűírás. A rovás is, és a betű is síkban ábrázolt geometriai formák, amelyek különböző síkidomokból épülnek fel.
A betűírás és olvasás alapos nyelvismeretet igényel. A különbözően jelölt hangok betűiből összerakott szavak, a szavakból felépített mondatok kiejtésének, hangsúlyának, hanglejtésének ismeretét is feltételezi.
A betűírás során a szimbólumok megjelenítése képi ábrázolással elmaradt.
A képzőművészet és az írás-olvasás külön vált. Az írás az általános információközlés mellett /adatok, események rögzítése stb./, a verbális szimbólumok kifejező eszközévé lett.
A gondolkodási folyamatban a vizuális gondolkodás helyét a verbális gondolkodás vette át. A vizualitás képessége a betűfelismerésnél, a szófelismerésnél aktivizálódik a vizuális analízis és szintézis gondolkodásforma használatával, ami nem azonos a vizuális szimbólumok felidézésével. Az olvasás folyamatában verbális, akusztikus és vizuális észlelés komplex összekapcsolására van szükség a konkrét jelrendszer /betűk, szavak, mondatok / megértéséhez.
A képi szimbólumok vizuális emocionális jelek is egyben, míg a vizuális analízis és szintézis egy észlelési folyamat konkrét része, mozzanata.
A kommunikáció történetében az ismeretek terjesztésében az írott formának nagy jelentősége van, hozzáférhetővé tette a felhalmozott konkrét tudásanyagot minden olvasni tudó ember számára. Az ismeretek kreatív, a gondolkodás újat teremtő folyamatában azonban korlátot jelent a verbalitáshoz való szoros kötöttsége.
A szimbólumképzés biológiai értelemben is â?? az összehasonlító magatartáskutatás eredményeinek figyelembevételével â?? az ember megkülönböztető jegye, ždifferencia specifica?. E tekintetben a szimbólumalkotás képességének kialakulása nem csupán az emberi faj kialakulásának egyik alapvető ténye, hanem az elsősorban intellektuális síkon lezajló emberi evolúció magyarázata is. Az agykutatás ez irányú vizsgálódásai szintén megerősítik ezt a nézetet: az emberi intelligencia žaz analógiák, metaforák, hasonlatok, példázatok és gondolati modellek világa?.
A képi gondolkodás, a szimbólumok használata a kreativitás, a žtudás? jelrendszere, a makrokozmoszban elfoglalt helyünk felfogható és felfoghatatlan teljes megjelenítése, szemben a tudomány jelrendszerével, az írott betűvel, amely a racionálisan megismerhető információkat közvetíti.
Az emberiség írásbeliségének fejlődési vonalát sinusgörbeként foghatjuk fel, melynek felfelé mutató íve a konkréttól az általános felé haladt, majd újra leszállt az általánostól a konkrétig.
Jelenleg nem szolgálja az emberi identitás tudatot az írott kommunikáció. Az identitás tudat erősítése a képzőművészetek égetően szükséges feladata lett az ősi, általánosan emberi, és a nemzeti a jelek, formák, színek, szimbólumok alkalmazásának eszközeivel.
Az olvasástanulás folyamatában mind több ember számára akadályok jelentkeznek.
Egyes felmérések szerint jelentős százaléka a tanulóknak nehezen, avagy sehogyan sem tud megtanulni olvasni, az olvasni tanulók kb: 20%! A nehézségek abban mutatkoznak meg, hogy a /tanuló/ gyermek csak egyes betűelemeket ismer fel, vagy az adott szóból csak egyes betűket. Mindez arra utal, hogy nem alakult ki nála az a képesség, hogy összetartozó részelemeket egységes egészként fogjon föl. Nagyon nehéz számára az adott inger vizuális kiemelése, képtelen segítség nélkül a vizuális analízis és szintézis gondolkodás funkció elvégzésére. Ágy az írott nyelv alkalmatlanná vált az emberiség húsz százalékának a vizuálisan nyújtott verbális ismeretanyag felfogására, megőrzésére és rendezésére, felhasználására. Az ismeretszerzés folyamatában ők újra a képi szimbólumrendszerre támaszkodhatnának, ha az el nem sorvadt volna az evolúció során.
Ebben az evolúciós folyamatban az ember szigorúan racionális lénnyé vált, így váltunk sok ismeret tudóivá, így vesztettük el a tudást, a teljesség tudását.
Az ember helyének a világmindenségben való újra felfedezésének igénye a 21. században világosan megmutatkozik az ezotéria jelentős térfoglalásában.
Az ezotérikus tanokban maradtak fenn a képi szimbólumok. Ezek ismerete segítséget adhatna saját magunk és a környező világunk megismeréséhez, abban az esetben, ha ezeken keresztül ma is valódi értéket közvetítenének a különböző ezoterikus tanok terjesztői, a szimbólumokat és azok jelentéstartalmát nem használnák fel a megtéveszthetővé vált ember megtévesztésére.
