Ott állt a csöppnyi lány
Jövőnknek tágas udvarán
Föléje szappanbuborék
Sátrat húzott az ég
A csalfa kék
Sokszor mosott, fakó ruhák alatt
Kicsinyke lelke tiszta patyolat
Szemében vágy, és tisztelet:
Hozzátok jöttem emberek,
Játszanunk, szépen,
Ma még lehet
Sok téli szél hordott havat
Perzselte hátunk nyári Nap.
Szívünkben néma gyűlölet
Dárdái hagytak
Mély sebet
Barát ki volt, már elhagyott
A bizalom lángja is halott,
S ha sárba taposták fázós lelkedet
Ott legbelül, ma is csak őt keresd:
A csöppnyi lányt
Ki téged is szeret
Legutóbbi módosítás: 2008.05.28. @ 04:50 :: Takács Dezső