Takács Dezső : Vigasztaló

 

 

Ott állt a csöppnyi lány

Jövőnknek tágas udvarán

Föléje szappanbuborék

Sátrat húzott az ég

A csalfa kék

 

Sokszor mosott, fakó ruhák alatt

Kicsinyke lelke tiszta patyolat

Szemében vágy, és tisztelet:

Hozzátok jöttem emberek,

Játszanunk, szépen,

Ma még lehet

 

Sok téli szél hordott havat

Perzselte hátunk nyári Nap.

Szívünkben néma gyűlölet

Dárdái hagytak

Mély sebet

 

Barát ki volt, már elhagyott

A bizalom lángja is halott,

S ha sárba taposták fázós lelkedet

Ott legbelül, ma is csak őt keresd:

A csöppnyi lányt

Ki téged is szeret

Legutóbb szerkesztette - Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.