Kovács Ilon : Erdélyben

Nyomtatás

Hajnali kolompszó hangjára ébredek,

Erdélyi szobám ablakához térdelek

Ablakon kinézve, látom a szép határt

Nagy kucsmás atyafi tereli a gulyát.

Van a gulyában szamár és négy kutya,

Csaholva jelezik, széles birodalmukat

Lemennek a lejt?n és fel a hegyekbe,

Dús harmatos füvet vidáman legelve.

Mikor hazatérnek fáradtan estére,

Terhüket gazdasszony feji a vödrébe.

A friss tej még g?zöl, amikor lesz?ri,

A habos tejet csuprokba szétönti.

Az asztal már terítve, s mi körbeüljük,

Szót-szóba öltve a napunkat meséljük.

A gazda is végzett pihen a munkája,

Gyermekét s vendégét boldogan traktálja.

Elmerengve nézem e ritka nagy csodát,

Mit a természet adhat ez erdélyi tanyát!

Messze megyek innen, de szívem visszahúz,

Látni vágyon hegyeit, s hallani a kolompszót.