A bosszúhadjárat kezdetét veszi
Nagyon jól teltek a napok az új otthonomban, reggeltől estig Vicával lehettem. Még nyaralni is voltunk. Megismertem a Nagyit. Tudjátok a Nagyi az egy nagyon kedves néni, a Maminak az anyukája. Egy nagy víz partján lakik, azt a nagy vizet Balatonnak hívják. Milyen jó móka volt, amikor Vicával belementünk a vízbe. Az először nem is igazán tetszett, de képzeljétek! Tudok úszni! Teljesen el voltam ájulva magamtól, hiszen én nem is tanultam, és tudtam! Igaz, hogy irgalmatlanul vizes lettem, és a Vicuska is vizes lett, de akkor is jó móka volt. Amikor elfáradtam megpróbáltam felkapaszkodni a hátára, de ezt ő nem értékelte. Elkapott és kisétált velem a partra. Ott aztán én alaposan kiráztam a bundámat, aminek sikongatás lett a vége. Azután alaposan belehemperegtem a homokba, és újra jól megráztam magam. Hát Vica olyan murisan koszos lett, tele sok-sok homokszemmel. A nagyi azt mondta:
— Ti aztán megéritek a pénzeteket.
Én nem igazán értettem, de mivel mosolyogva mondta, nem haragudott. Jó szakácsnő ám a nagyi. Még fagyit is tud főzni! Hogy az milyen finom, igaz, nagyon hideg, de finom. Egyszer nagyon mohó voltam és az egész gombócot bekaptam. Az nem bizonyult éppen jó ötletnek, de akkor is finom a fagyi. Azóta én is csak óvatosan nyalogatom, mint a Vicuska, mert nem szeretem, ha kinevet. És, és az sem jó, ha megfagy a torkom. Ettünk halat, meg sok finomságot. A Vica kedvéért még egy szelet narancsot is ettem, de nekem nem igazán ízlett. Hallottam, hogy a lányok édesszájúak, de hát a csoki is édes, és azt én is szeretem, meg a krémest is. Azt a felhőkönnyű habos micsodát, azt nagyon szeretem. A nagyi azt mondta, hogy „Ez a kiskutya egy hatalmas gyomor”. Azt hiszem, vissza kell fogni magam, mert teljesen félreismernek. Nem akarom eljátszani sem a nagyi, sem Vicuska jóindulatát.
Sokat csatangoltunk, meglestük a nagy madarakat. Gyönyörű hosszú nyakú madarak voltak. Vica azt mondta, ezek a hattyúk. Csodáltam őket, messziről, fenségesen szép, úszó gyönyörűségek. A nagyinál is Gorillával voltam bezárva éjszakára egy nagy televízió dobozába. S egyik éjjel nem tudtam aludni, mert nagyon világított a Hold. Mondtam Gorillának, hogy menjünk ki. Ő nem szólt semmit, rám hagyta a döntést. Én pedig a fogammal és a mellső lábaimmal lyukat csináltam a fránya dobozon és Gorilla is meg én is kimentünk. Igaz, Gorilla elakadt, de hát, már csaknem hat hónapos voltam, segítettem neki. Azután elszakadtunk egymástól. Később én visszamentem, és apró miszlikre tépkedtem a hálószobánkat. Az egész folyosó, meg az udvar és a kert is tele lett a doboz darabjaival. Gorilla közben a rom darabjai alatt elaludt. Nem is tudtam megérteni, hogy tudott annyit pihenni, amikor én irgalmatlanul kifáradtam. Az éjszaka hátralevő részét a lábtörlő szőnyegen töltöttem. Akkor még nem gondoltam rá, hogy drága barátom reggel milyen mérges lesz, ha meglátják a nagy felfordulást. Én igyekeztem minden helyet kihasználni, hogy az a fránya skatulya minél nagyobb területen legyen kirakva. Nekem sikerült, de nem lett díjazott project. Akkor nem értettem, miért nem értékelték fáradozásomat.
Másnap, Vica villámló tekintete láttán szégyenemben majdnem a föld alá süllyedtem. Segítettem összeszedni a romokat. Olyan könnyű volt az egészet szétrakni, összeszedni meg nagyon fárasztó. Szégyelltem magam, és még alaposan le is teremtett Nagyi. Azt mondta, szófogadatlan rossz kutya vagyok, és ha ilyen dolgokat művelek, akkor le is út, fel is út. Az ő gyönyörű portáját nem rondíthatom össze. Akkor ez volt az első és az utolsó nyaralásom nála.
Vicuska megsajnált és mentegetett, de Nagyi egész délelőtt mérges volt. Én pedig szomorú. Délutánra Nagyi megenyhült, mert a Mami megérkezett és valamit mesélt neki. Délután már szent lett a béke. Így én nemcsak a Maminak örülhettem, hanem annak is, hogy eltűntek a viharfelhők a fejem fölül. A nyaralás hátralévő idejét már nyugalom és béke szépítette.
Még annyit, Gorillával egyre ritkábban akartam csavarogni. Nagyon lassú volt hozzám képest. Sokszor napokig rá se ugattam.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.26. @ 08:14 :: Győri Irén
