vasbetonfalat er?ltetsz fölém
és szögesdróttal meger?sített
szavaid falaznak téglát durva
hangsúlyod tapaszt cementként
körém átugorhatatlan akadályt
lelki terrorból építesz nekem
koncentrációstábort s hamisan
féltésnek álcázott önzéseddel
hazudsz belém önkínzó gátakat
hogy lábaidhoz láncolj örökre
attit?död ad majd kezd?lökést
hogy rakétaként kil?jem magam
végre egyszer korlátaid közül
és utoljára nagyot hátrarúgva
szakítom szét börtönöm kapuit
és noha tudom hogy tengermély
krátert hagyok magam után rád
neked megmaradhat a mesterien
összetákolt rombad?lt kalodád
magad maradsz sós könnyeiddel
nyalogatva fájón lelki sebeid
amit a rádomló törmelékhalmaz
kimerít? halálterhe okoz majd
én akkor szeresselek majd tán
s addig ne utáltasd meg magad
hogy ha itt a menekülés ideje
akkor kissé sajnálni tudjalak
2004-11-05
Legutóbbi módosítás: 2008.01.26. @ 20:21 :: Rácsai Róbert