Talán, ha a csendem szólni tudna…
biztos színes volna, szivárvány.
Ha csupasz talppal mennék feléd,
rongyos testtel nyúlnék érted,
szánnád talán árván maradt
árnyékomat.
Talán nélküled lépek túl a tegnap szétrugdosott halmain
talán…
Talán már semmi sem férceli össze a holnap rongyait.
Talán meg se találnál, ha hiányom kergetne,
talán elbújnék ég mögé a föld alá, s onnan lesnék utánad…
talán…
Mégis hagynám végül, hogy meglelj,
hogy két karodba újra ölelj,
oly veszettül, mint rég.
a föld felett, az ég alatt … izzó ölő ölelésben
a föld alatt, az ég felett … féltékennyé dermedt karmolásban
(Talán)
Legutóbbi módosítás: 2015.01.31. @ 13:59 :: Tarány Sándor
