Fácántollas dísz van,
perge kalapomba,
Édes babám tudd meg,
érted tettem oda,
Érted tettem oda,
néked szól a nóta,
Piros pántlikát köss,
fényes fonatodba.
Táncos kedvemben ím,
csizmám, jaj de lépked,
Amíg szól a nóta,
ropom, járom véled,
Ropom, járom véled,
egymásután százszor,
Soha nem engedlek
ki a két karomból.
Az én jó szerencsém,
megitták az ökrök,
Hímzett csizmád sarkát,
kitörte az ördög,
Kitörte az ördög,
jaj de fáj a szívem,
Lenne más leányzó,
de őt fel nem kérem.
Húzd rá cigány jobban,
soha ne hagyd abba,
Ezt a szép menyecskét,
táncra kérem újra,
Táncra kérem újra,
minek oda csizma,
Ím én is lerúgom,
csak szóljon a nóta.