Tamási Attila : Kökörcsin

Nyomtatás

A völgy felett, a vár alatt

régmúltba fúl a pillanat,

a tél tavaszba olvadva

rácsordul a domboldalra,

s nyomában a friss fuvallat

kökörcsin-tengert nyitogat.

E kis virág, mint jómagam

õsföldhöz ragadt hontalan,

gyökerek nélkül mit sem ér,

letépve menten elalél,

szirmai szemét lehúnyja,

üzen, de senki nem hallja.

A völgy felett, a vár alatt

régmúltba fúl a pillanat,

törékeny, zsenge jelenünk

a vár romjáról int nekünk,

jövõt áhítva, félszegen

evez kökörcsin-tengeren.