Tamási Attila : Kökörcsin

 

 

A völgy felett, a vár alatt

régmúltba fúl a pillanat,

a tél tavaszba olvadva

rácsordul a domboldalra,

s nyomában a friss fuvallat

kökörcsin-tengert nyitogat.

 

E kis virág, mint jómagam

õsföldhöz ragadt hontalan,

gyökerek nélkül mit sem ér,

letépve menten elalél,

szirmai szemét lehúnyja,

üzen, de senki nem hallja.

 

A völgy felett, a vár alatt

régmúltba fúl a pillanat,

törékeny, zsenge jelenünk

a vár romjáról int nekünk,

jövõt áhítva, félszegen

evez kökörcsin-tengeren.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.12.09. @ 19:00 :: Tamási Attila

Szerző Tamási Attila 53 Írás
Minden-író vagyok, számomra nem az egy bizonyos műfajhoz való ragaszkodás a fontos, hanem az, hogy amit írok eljusson a másik emberig, az Olvasóig. Mindig az adott témának és a hangulatomnak megfelelő kifejezési formát választom.