körvonalak
tévutak nélkül
kikopott bel?lem
minden józanság
felkavarsz
mint egy gömbbe zárt ciklon
és rettegek
hogy nincs is arcod
csak valami
lassú mámor ez az egész
mégis csupa nagybet?s szenvedély
ha egyszer
majd kibontasz magadnak
hát engedem
hát legyen
ebben az átizzadt sötétben
az a most
annyira igazi
hogy téged is felver álmodból
mert minden magam-érintésben
olyan s?r? a léted
hogy végre azt is elhiszed
a legtisztább kék
és a legfahéjabb illat
te vagy.
Legutóbbi módosítás: 2008.01.05. @ 21:06 :: csurai zsófi