csurai zsófi : legfahéjabb

 

körvonalak

tévutak nélkül

kikopott bel?lem

minden józanság

felkavarsz

mint egy gömbbe zárt ciklon

és rettegek

hogy nincs is arcod

csak valami

lassú mámor ez az egész

mégis csupa nagybet?s szenvedély

ha egyszer

majd kibontasz magadnak

 

hát engedem

 

hát legyen

 

ebben az átizzadt sötétben

az a most

annyira igazi

hogy téged is felver álmodból

mert minden magam-érintésben

olyan s?r? a léted

hogy végre azt is elhiszed

a legtisztább kék

és a legfahéjabb illat

te vagy.

Legutóbb szerkesztette - csurai zsófi