Ha rúgnak még rajtad, kívántad azt.
A szakadék szélén kezedre lépnek,
eltörik ujjaidat, hogy legyél, aki vagy.
Koplalj és éhezz, vétkezz,
míg önmagad által megszégyenülsz,
hajadat tépve tébolyultnak hiszed elméd.
Már nem találnak rád, csak idegenek,
és elkerülnek a lökdösők.
Bábodból kirepülsz –
önmagad csodája lettél…