Jagos István Róbert : stagnáció

 

 

hajnali kettő

még a madarak sem zajongnak

félálomban várják a fényt

csak a szúnyogokat irtó

autó veri fel a fal mellől

a hazatántorgó lelkeket

 

szakadt harisnyák tapadnak

a kicsorbult cipőkön

egyensúlyozó combokra

mintha védene a kezek

erőszakosságától

 

szájzárban felejtett kulcs

a csók

rozsdásan nyikorognak a nyelvek

szavakat már csak elvétve

suttognak

 

a kutyák éji dalra készülve

vonyítanak mint őseik

és a tálból kinyalva a tegnapi

ebédmaradékot

peckesen védik ami megmaradt nekik

 

szolgaság

 

kéklő homályon át

terebélyesedő

parazita

látszat -érdek-kényszer-változás

 

közben a lánc nyikorog

az eső elered

a permetet rám fújja a szél

a kukákban tornyosodik a szemét

és tudom

ha ennek vége lesz

 

kezdődik újra elölről

Legutóbbi módosítás: 2014.05.29. @ 19:00 :: Jagos István Róbert
Szerző Jagos István Róbert 161 Írás
A nevem Jagos István Róbert. 1974 tavaszán születtem. Életem nagy részét Hódmezővásárhelyen éltem le (34 év). Elég korán, 1989-ben 15 évesen kezdtem el verseket írni. Ez a lendület 1998-ig tartott. Szűk tíz év után újra neki fogtam a rímfaragásnak. 2008. óta már prózákkal is próbálkozom. Ugyanennek az évnek őszén, a Csokoládéház című versemmel, bekerültem a ÀžLírikus képzelgésÀ pályázat döntősei közé. Alkotásaim megtalálhatók több országos irodalmi portálon is. Több mint egy tucat antológiában szerepelek mint szerző. 2010-ben Kárász József díjazott lettem, ami által felkértek a Kárász József irodalmi Kör alelnöki posztjára, illetve a Dél-Alföldi Művészeti Kör alapítója és elnöke vagyok. Irányításom alatt az utóbbi kör köteteket is jelentet meg. Egy saját kötettel rendelkezem, melynek címe: Made in az idők hajnalán. Most tavasszal készülök megjelentetni a másodikat ami a Félresértett szavak címet viseli. Verseim ajtók. Bennük és általuk újraéledek - élek újra. Oldok és kötök - megtartok és elengedek. Pillanatot, indulatot, vágyat, szerelmet és gondolatot. Életet és halált. Büszke esendőként vagyok ember, férfi és magyar.