Feneketlen gondolatok taván,
szél mintás vizet rajzol a lét,
tükrén lustán ring a fáradság
megtűrt avítt csónakja,
csak friss harmatod csókja él,
hogy életre ébresztve dolgozhass
tovább, a boldogság-betevődért.
A magad belső hercege vagy,
koronádat el nem adhatod,
azt megkapja, akinek kijár,
ráhangolódsz, vagy belé mártod
a szelíd színes üvegcsempék árnyát,
hogy csukott szemekkel láttasd
elkerülni, a sötétség rideg szárnyát.
Legutóbbi módosítás: 2014.04.06. @ 20:00 :: Radnó György
