Verseiben… ég az Ég…
Bennük hajnal izzik s a felébredés:
a VERS: ERŐ!
Vöröslő szín: vérvonal
és konok korokon átívelő!
Költészete maga a szív-tavasz
táruló melege s hidege – megannyi
rongyba szőtt géniuszi strófán lebeg,
átrezegve – megjelent vagy írásos formán,
amit nemcsak halandók olvasnak,
hanem az Istenek…
Költők! Van mit tanulnunk TŐLE,
ha útunk iránya ma: a Teljesség felé…
Szó- és képalkotás mércéjét terítette
a vesszőtlen s pontatlan’ botló verslábak elé.
Volt más Sándorunk is,
született Petrovics.
Volt apónk – Benedek,
kinek mesénk volt a kincs!
Atillánk is egy,
akit Józsefnek hívtak…
Életét szentelte
az Embernek: Krisztusnak!
Jó volna már, magyarok,
teljes szívvel s hittel újra dalolni Világnak,
és örök hívei maradni így
az általunk megszentelt Szent Hármasságnak,
mi páratlan, s az első
Teremtőnk bűvkörén,
mi túlmutat az Anyag s a Látszatok
ránk-sűrűlt, mérgezőn torz ködén.
Legutóbbi módosítás: 2013.06.22. @ 13:13 :: Pásztor Attila - Atyla
