Horváth István : HA

2012.10.18. Horváth István Vers 26
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

 

 

Csontra kérgesül a bőr,

és húrként, már ernyedt az ideg.

 

Mikor már nem jön új szó,

és elfogytak mind a régiek.

 

Mikor csöndesül a lét,

s a kérés csak néma tekintet.

 

Így is hangtalan kiált

Téged, kit köszönni nem lehet.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.10.18. @ 18:42 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.